Kérlek látogasd meg a You Tube csatornámat az alábbi linkre kattintva:

https://www.youtube.com/channel/UCDhufHwtU1q0VDQlCPX1BzA/videos?disable_polymer=1
közel nyolcszáz videóból válogathatsz, találni fogsz ízlésednek megfelelőt!! Tecike 

 A koldusnak

           
A koldusnak, ki áll az utca sarkán
S kinek vállán egy élet terhe roskad
És vak szemében egy világ halála,
A koldusnak egy rongy papírt vetettél
És azt gondoltad, hogy most jószivű vagy.
Koldus előtt én röstelkedve állok
És nem tudom, hogy mit mondjak neki,
Szeretném homlokát megsimogatni,
A derekát szelíden átölelni,
A szívemet a kalapjába tenni
És engedelmet kérni tőle szépen,
Hogy én még látó szemmel baktatok
Az örömök útján a sír felé,
Hogy én még nem görnyedtem meg a sorstól
És úgy szeretném biztosítani,
Hogy én is, én is oly koldus vagyok
Testvére és bajtársa, szenvedő,
Mert boldogabb és szabadabb jövőt
Neki már nem merek ígérni én se,
Mert neki megváltója a halál lesz...
Juhász Gyula

Falu Tamás
SZAVAM...

Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.

Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.

Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.

Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.

Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.

Czifra István
Rabruhában szabadon

Telnek a napok, múlnak az évek,
észre sem vesszük, lepörög az élet.
Hasztalan hajszolva pénz után futunk,
de rá kell jönnünk mégis, semmire sem jutunk.

Már nem számít, hogy te vagy én,
futunk a semmi közepén.
S ha egyszer visszanézünk,
rájövünk, hogy mennyit érünk?!

Szabadnak születtünk, mégis rabok vagyunk.
Lelkünk bús láncra kötve, némán hallgatunk.
Szertefoszlott álmok, semmivé lett évek,
Tűnődve nézünk, ez lenne az élet?

De mégis kéne valamit tenni,
Levetve a rabruhát, szabadokká lenni.
De oly nehéz, hisz a gyermek enni kér,
Hát rabláncod viseld, ha más nem, a gyermekért.

De megtörik a lakat, s leesnek a láncok,
kinyílik a szemed, megtörnek az átkok.
Nem céltalan cél, amiért rabságba vonulsz,
Esténként egy gyermek karjaiba szorulsz.

Ő feloldja az átkot, leveszi a láncot,
két szemének fénye elűzi, ami bántott.

Kicsiny kezét a nyakad köré fonva,
megkérdezi: - Apu, ma miről mesélsz nekem?

- Egy rabról, aki minden este szabaddá válik.

Ha tetszett amit láttál, kérlek nyomd meg a tetszik, vagy megosztás gombot, és látogasd meg a másik weblapom az alábbi linkre kattintva.

  *Cilatórium* 

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat