* TECIKE *

Cseppek a Világ Csodáiból.

 

s19.gif

Menj

Hányszor éreztem már,
hogy lihegsz a nyakamba?
Vártad, hogy önként simuljak
jéghideg karodba.
Végzetem oltára előtt
legyek a szeretőd,
Sikolyom ébressze fel
szunnyadó lélektemetőd.

Hányszor éreztem már
magamban a vágyat,
Hogy rideg csókodba rejtsem
sóhajtól felsebzett számat.
S alvadt véremmel fess
keresztet testemre,
Szenteld meg a földet, melyben
a jaj el lesz feledve!

Kezeim közt elfolyik az idő;
a lét csupán homokóra,
A durva porszemek közt várok
egy épp vajúdó szóra.
S imádkozom, hogy még időben
jöjjön a világra;
Kinek szívében fogant,
már nem élt hiába.

Mert selyembe öltöztette
a hozzám érkező percet,
A gondolat átölelte lágyan
a búslakodó csendet.
Menj, s vidd a kaszád,
még nem leszek a szeretőd,
Más sikolya ébreszti fel
szunnyadó lélektemetőd.

Hajdu Sára

 

 

s19.gif

 

Ősz felé

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;
Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;
Virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül
S ugy megzokog; Ne még! ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa;
Nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
Szivemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék;
A télre fázva gondolok,
S a langyos őszi napsugárnál
Vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyg reám keresztül
Egy rózsaszínü fátyolon.
Látom virulni a világot,
S csak álmodom, csak álmodom...

Reviczky Gyula

 

 

s19.gif

 

Fénytelen múlik el napunk

Milyen beteg - szinte köhécsel
ez a rozsdamart délután
s a béna fák tátogva nyúlnak
az ég a fény után

tátogva, mint akváriumban
a tépett pikkelyű halak:
várva, hogy a zord plafonon
átsüt talán a nap...

Csak egy pillanatra törné át
acélburkát az őszi Nap:
úgy hullna alá a rozsda, mint
az öreg vakolat

s micsoda pírral égne a város!
s hulló hajuk kibontanák
a körút koldus leányai,
a járdaszéli fák.

Csak pillanatra... de nincs vigasz.
Vacognak a sikátorok
s a morcos Ég esőt jósolva
szakállába morog.

Fénytelen múlik el napunk! Már
setteng az éj az ormokon
s a nyögő ágakat belepi
az estéli korom.

Haldokló ejti úgy le karját,
ahogy aláhull most a galy,
Sóhajt a város - s a Földeken
szárnyra kél az avar.

Zelk Zoltán

 

 

s19.gif

Ha tetszett amit láttál, kérlek nyomd meg a tetszik, vagy megosztás gombot, és látogasd meg a másik weblapom az alábbi linkre kattintva.

 

                                    
*Cilatórium*

 

 

 

    z4da8294358dda_www.kepfeltoltes.hu_.gif





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 131
Tegnapi: 95
Heti: 226
Havi: 3 680
Össz.: 310 131

Látogatottság növelés
Oldal: VERSEK 13
* TECIKE * - © 2008 - 2017 - tecike.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: himzeshez idezet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »